A prímási levéltár Ipolyi gyűjteménye

Ipolyi Arnold a 19. század második felének országosan ismert és a az akkori országhatárokon túl is becsült szereplője, a művelődés ügyének sokoldalú és fáradhatatlan munkása volt. Főként a történettudomány és a vele rokon néprajz és művészettörténet terén tűnt ki nemcsak a saját munkásságával, hanem munkatársakat szerző és irányító tevékenységével is. A reformkort követő történészgeneráció egyik legkiválóbb egyénisége.

Ipolyi Arnold kisnemesi családból származott. Stummer Ferenc hont megyei főszolgabíró és Szmrecsányi Arzénia házasságából született 1823. október 20-án. Az Ipolyi nevet eleinte csak írói névként használta, de utóbb családnevébe is felvette Ipolyi- Stummer kettős nevet használta, végül pedig teljesen elhagyta a Stummer nevet.

Az elemi oktatást Ipolykeszin, a családi otthonban nyerte, a középiskolát a korponai és selmecbányai piarista gimnáziumban, majd – már kispapként Pozsonyban és Nagyszombatban végezte. A teológiai tanulmányokra Bécsbe küldték, ahol- mint a Pazmaneum növendéke- az egyetem előadásait látogatta. Tanulmányai befejeztével báró Mednyánszky Alajosnak, a történetírást műveleő kamaraelnöknek veszelei /Nyitra megye/ otthonába került nevelőnek. Ebben a környezetben erősödött meg a történelmi studiumok iránti érdeklődése. 1847-ben Ipolyit pappá szentelték és előbb Komáromszentpéterre, majd Pozsonyba kapott kápláni kinevezést. Az 1850-55 éveket Stomfán töltötte, mint gróf Pálffy-Daun Lipót pozsonyi főispán fiainak nevelője. Ezt követően a Stomfával szomszédos Zohor község, 1860-ban pedig Törökszentmiklós plébánosává nevezték ki. 1863-ban Egerbe került kanonoknak, és 1869-ben reá bízták a budapesti központi papnevelő-intézet rektori tisztségét is. 1872-ben a besztercebányai egyházmegye püspöke lett.

1886.elején a nagyváradi püspökségre helyezték át, de itt már csak rövid időt tölthetett. Meghalt 1886.december 2-án.

Ezek az adatok jelzik a sohasem lankadó és mind szélesebb körű munkásságban eltöltött életpálya főbb állomásait. A lelkipásztori és egyházkormányzati teendők mellett a nemzeti művelődés ügyének szolgálatát tartotta feladatának. Ezért kutatta, gyűjtötte az elmúlt idők emlékeit és adatait, kezdve a népi hagyományoktól és a népművészeti alkotásaitól az irodalmi és a művészet kincseiig. Gyűjtésének eredményeit jórészt maga dolgozta fel, de szívesen adott belőlük másoknak is. A népoktatás ügyét plébános-kora óta szívén viselte, élete utolsó tizedében pedig az Országos Közoktatási Tanács elnökeként az oktatásügynek egyik irányítója volt. Sokat tett a képzőművészet hazai főiskolájának létesítéséért, de törődött a háziipar színvonalának emelésével is. A Magyar Történelmi Társulat egyik megalapítója és elnöke. A Társulat vándorgyűlésein tartott megnyító beszédei / Rimaszombat, 1876. A magyar nemzetegység és államnyelv kialakulásáról- Pozsony, 1877 a magyar iparélet történeti fejlődéséről- Kassa, 1878. A magyar műtörténeti emlékek tanulmányáról/ Marosvásárhely, 1879. A Magyar hadtörténelem tanulmányairól / országos jelentőségű eseményeknek számítottak.

Az Oszágos Magyar Képzőművészeti Társulat virágkorát élte az ő elnökségének éveiben.

Számos kisebb-nagyobb cikk és tanulmány után az 1854-ben megjelent Magyar Mithologia tette országos hirűvé Ipolyi nevét. Az Akadémia 1858-ban levelező tagjává, 1861-ben pedig rendes tagjává és az archeologiai bizottság titkárává, utóbb igazgató- tagjává és osztályelnökévé választotta Ipolyit.

1854-ben a bécsi minisztérium megbízta Ipolyit a pozsonyi helytartósági kerület műemlékeinek felügyeletével. Ez a feladat irányította Ipolyi figyelmét az akkor önálló studiummá fejlődő művészettörténet felé. Első nagyobb művészettörténeti műve az 1859-ben megjelent Csallóköz Műemlékei. Ezt követték a deákmonostori román bazilikáról, Magyarország középkori építészetéről , szobrászatáról és festészetéről írt művei.

1862-ben Ipolyi Konstantinnápolyba indult Budáról elhurcolt Korvinák felkeresésére,- és utját siker koronázta.

Egri kanonok korában kezdett hozzá Ipolyi a műtárgyak gyűjtésének. 1872-ben gyűjteményének 60 legkiválóbb középkori festményét az Országos Képtárnak ajándékozta. Ez az ajándék képezi alapját a Szépművészeti Múzeum középkori gyűjteményének.

Ipolyi élete végéig folytatta a gyűjtést és az így keletkezett gazdag gyűjtemény felől úgy rendelkezett, hogy az felállítandó Magyar Keresztény Múzeumhoz csatolják. E rendelkezés értelmében került a gyűjtemény /pontosabban annak nagyobbik része/ 1920-ban az esztergomi Keresztény Múzeumba. A műtárgyakkal együtt nem jelentéktelen mennyiségű levéltári anyag is került Esztergomba, amelyet a Múzeum a prímási levéltárban helyezett el.

A levéltárba került iratok abban a 172x 67x67 cm méretű, szépművű tölgyfa-ládában voltak, amely a hagyomány szerint Ipolyi édesanyjának kelengye-ládája volt. Az iratok között talált feliratos borirtólapok arra mutatnak, hogy eredetileg az iratok- legalább is részben- rendezve voltak, amikor azonban a láda a levéltárba jutott a kötegek nagyobb része már felbomlott, tartalmuk ömlesztve volt.

A rendezés során az iratokat- eredetüknek megfelelően- három csoportra osztottuk, úgymint az Ipolyi Arnold személyével kapcsolatos iratok,- az Ipolyira szállott családi levéltár,- végül Ipolyi iratgyűjteménye. A további rendezés során / 40x 25x12 cm méretű dobozokban helyeztük el az iratanyagot, kivéve mégis mégis nagyméretű darabokat/ armálisok, temetési címerek stb./, amelyek külön tokba kerültek. További kivétel a Mohács előtti oklevelek, amelyeket úgy a családi levéltárból, mint az iratgyűjteményből kiemeltünk és egyenként borítékba téve a prímási levéltár törzsanyagából kialakított Mohács előtti gyűjtemény mellé helyeztük el. Az Ipoylyi személyével kapcsolatos iratanyag az 1-20.dobozokban, a családi levéltár 21-33. dobozokban, az iratgyűjtemény pedig a 34-39.dobozokban van.

Az Ipolyi személyével kapcsolatos iratanyagban vannak:

a./ személyi és családi okmányok és egyéb iratok, az egyházi pálya okmá-nyai, a különböző társulatokban viselt tisztségek iratai, számlák, elismervények stb. / 1.doboz/

b./ missilisek. A több mint 6000 levelet az alábbi módon rendeztük:

Ipolyihoz írt levelek a levélírók nevének betűrendjében, Ipolyihoz írt, hiányos, illetőleg olvashatatlan aláírású levelek, Ipolyi saját levelei, melyek hozzá visszakerültek, valamint Ipolyi levélfogalmazványai, másokhoz címzett levelek a levélírók nevének betűrendjében.

Végül ide osztottuk be azt a 32 darab, Ipolyi részére írt emléklapot, amelyek
Egy könyvalakú dobozban /” Album”/ vannak összegyűjtve.

Mindezek a 2-12. számú dobozokban vannak. Részletes felsorolásuk az I. illetőleg II.számú függelékekben található.

/ A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy Ipolyi levelezésének egy kisebb részét az Országos Széchenyi Könyvtár illetőleg a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának kézirattára őrzi. A OSZK-ban 451 Ipolyihoz írt levél és 863 Ipolyi által írt levél, az MTA kézirattárában 178 Ipolyi által írt levél van. Ipolyi számos levele nyomtatásban is megjelent az alább felsorolt folyóiratok régi évfolyamaiban: Századok, 1887, 1891, 1894, 1895,-Akadémiai Értesítő, 1915-Egyetemes Philologiai Közlöny, 1887, 1895, 1907- Figyelő, 1886, 1887- Vasárnapi Újság, 1906- Irodalomtörténeti Közlemények, 1892, 1926,- Magyar Könyvszemle- 1916- Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889./

c./ iskolai jegyzetek és egyéb vegyes anyag / cédulák, füzetek, töredékek/. / 13. számú doboz./

d./ Ipolyinak alább felsorolt műveihez tartozó adatgyűjtemények /A magyar egyház szentjei- Egyházi művészet- Műemlékleírások- Magyar Műveltségtörténet- Besztercebánya- Veresmarty Mihály- Balásfy Tamás- Nyáry Krisztina- Sárospatak- Régi magyar irodalom- Jezszuita naplók és litterae annuae- Jezsuita irodalom- Hajnal Mátyás- Az egri káptalan vagyoni ügyei- Miscella-nea / 14-15. számú dobozok./

e./ Ipolyi fogalmazványai: /Ifjőkori dolgozatok és bírálatok- Néprajzi írások Könyvismertetések- Csallóköz műemlékei- A deákmonostori bazilika- A gót építészet- Bélháromkut- Magyarország egyházi műemlékei- Adatok Magyarország XIII. századi helyirata és földrajzához- Képek Magyarország műveltségtörténetéhez- Az egyházi épületek fenntartása- Adalék a magyar domonkosok történetéhez- Heves megye őskori és középkori régészeti és műemlékei- Beitrage zur mittelalterlichen kirchlichen Siegelkunde Ungars- A pozsonyi káptalan XIV. századi könyvtára- Magyarok apostola, szt. Adalbert-Szent Erzsébet sírja- A Pálffyak díszserlege- A Révay-család naplója- A Kubinyiak egyik ősének emlékszobra- Lonovics emlékbeszéd- Ráth Károly emlékbeszéd- Bottka Tivadar emlék beszéd,- Egyéb beszédek /országgyűlés,- Akadémia- Közoktatási Tanács- Történelmi Társulat- Képzőművészeti Társulat- megyegyűlések- esküvői, bérmálási és más szentbeszédek- egyéb kisebb fogalmazványok és töredékek /16-17. számú dobozok./

f./ Kivágott részletek a korabeli sajtókból az alábbi tárgyak szerint csoportosítva és a témákon belül időrendben:

/ Ipolyi Arnold személye,- Magyar Tudományos Akadémia- Magyar Történelmi Társulat- Szent István Társulat- tudományos, művészeti és irodalmi tárgyúak- könyvismertetések- megemlékezések- az egyházi és állam viszonya- nemzetiségi kérdés- egyéb politkai és vegyes tárgyak /18-20. számúdobzok./

Ipolyi Arnold családi levéltára

Az apai ágról csak kevés irat van a levéltárban, de annál nagyobb az anyai agtól eredő iratanyag. A két ág főbb leszármazási adatai a következők:

Az apai ág Stummer Györggyel kezdődik, aki 1741-ben kapott címeres Nemeslevelet, felesége Bánhídy Anna. Tőlük származott János / első felesége Folly Éfa, második felesége Luby Julia/. A második házasságból származott Ignác /első felesége Terstyánszky Anna, második felesége Pongrácz Borbála. / Az első házasságból született Ferenc, felesége Szmrecsányi Arzénia./ Az ő elsőszülött gyermekük Arnold.

Az anyai ágat Szmrecsányi Imrével kezdjük, aki 1758-ban halt meg. Az első felesége Palásthy Anna, második felesége Hellenbach Polyxena/ Az első házasságból származott Gáspár, Pierstl Anna férje, az ő fiúk Elek, Horváthy Anna férje, tőlük származott Arzénia, Stummer Ferenc felesége és Arnold édesanyja.

Az anyai ág irartai azonban messze túlterjednek Szmrecsányi Imrén és Palásthy Márián. Így például a Palásthy és Ághy családon át Rimay Jánosig /meghalt 1632./ terjed az iratanyag, a Domaniki, Horváthy és Dalmady családokkal kapcsolatban pedig Mohács előtti oklevelek is vannak.

A rendezésnél segítségünkre voltak a már említett címfeliratos borítólapok / 33 darab/ és ugyancsak az iratok között talált néhány elenchus. Egyes kötegeket- elenchus hiányában is- az iratokon lévő, azonos kéztől származó jelzet segítségével sikerült rekonstruálnunk, még pedig néhányat az eredeti címfelirat alatt. A többi iratot / a bennük előforduló család-, illetőleg birtoknevek szerint csoportosítottuk, illetőleg a missiliseket /ha a rajtuk lévő jelzet máshová nem utalt/- a címzettek, ezen belül a levélírók neve szerinti betűrendben helyeztük el.

Kiemelten helyeztük el a Rimay Jánossal kapcsolatos iratokat Ipolyinak ezekkel kapcsolatos feljegyzéseivel és iratmásolataival együtt, amelyeket már maga Ipolyi is publikálni szándékozott és Szilágyi Sándor adott ki Ipolyi halála után / Rimay János államiratai és levelezése- Bp. 1877././21.doboz/ A Rimayana gyűjtemény részletes tartalomjegyzéke a III. számú függelékben található.

A kiemelt iratok második csoportjába soroltuk azokat az iratokat, amelyeken máshová utaló jelzetet nem találtunk és részint a családtagok által viselt Hont megyei és Korpona városi tisztségekkel kapcsolatosak, részint pedig elsősorban helytörténeti jelentőségüket / honti és a szomszédos megyékhez tartozó helységek. /22.doboz/

A többi irat jelenleg az alábbiak szerint van csoportosítva:

23.doboz