A levéltár rövid története

A levéltár kezdetei az érsekség alapításának idejére, a XI. század elejére tehetőek, legkorábbi leltára a XV. század elejéről maradt fenn (P 25).

Helye a középkorban az esztergomi várhegy volt, melyen az iratokat feltehetően több helyen – és nem csak a székesegyház sekrestyéjében - őrizték, másként a történelem viharaiban teljesen megsemmisültek volna. Tudjuk ugyanis, hogy a Szent Adalbert székesegyház 1188 –1198 között leégett, s ekkor az iratok egy része is elpusztult. Mindez kiderül Imre király 1198. évi okleveléből (MES 140, 24-1-2) is, melyben megerősíti apjának, III. Béla királynak az esztergomi vámról szóló adományát, mivel az eredeti oklevél a tűzben elégett.

A középkori levéltárat újabb csapás érte 1304-ben, amikor is Vencel cseh király, magyar trónkövetelő elfoglalta az esztergomi várat, és a kincstárat a levéltárral együtt kifosztotta.

Az a tény, hogy a levéltár legkorábbi eredeti oklevelei a XII. század közepéről, tehát az említett nagy tűz előtti időből származnak, bizonyítja, hogy az iratokat nem egy, hanem több helyen – és nem csupán a székesegyházban – őrizték.

Mielőtt a török 1543-ban elfoglalta volna Esztergomot, a levéltárat elköltöztették a városból. Feltételezhető, hogy a levéltárat a kincstárral együtt menekítették, mint azt Mária királyné tette 1526-ban a királyi kincstár és levéltár esetében. Ha ez valóban így történt, rekonstruálhatnánk az iratok Esztergom és Nagyszombat közötti útját.

Tény azonban, hogy a török miatt Nagyszombatba áthelyezett egyházi központban nyert elhelyezést mind a prímási, mind a főkáptalani levéltár. A levéltárnak és könyvtárnak Forgách Ferenc érsek (1607 – 1615) új épületet biztosított.

Tekintettel arra, hogy az ország központja a török megszállás miatt Pozsony lett, ahol a királykoronázások és az országgyűlések zajlottak, a prímások is palotát építtettek maguknak e városban. Mivel az esztergomi érsekek a XVIII. századtól már nagyrészt Pozsonyban tartózkodtak, az itt keletkezett iratok számára Pozsonyban is kialakítottak egy levéltárat. A XVIII. század végéről fennmaradt rendezési iratok alapján valószínűsíthető, hogy a Prímási Levéltár anyagait átszállították Pozsonyba, míg a Főkáptalan iratai Nagyszombatban maradtak. Tudomásunk van arról is, hogy irattári jelleggel Budán is őriztek iratokat, amelyeket aztán Pozsonyba szállítottak.

A levéltárakat többször is rendezték: 1608-ban Forgách Ferenc érsek, 1699-ben Kollonich Lipót érsek, 1726-ban pedig Esterházy Imre érsek megbízásából. Jóval a török kiűzése után Barkóczy Ferenc érsek (1761 – 1765) a székhelyet vissza kívánta helyezni Esztergomba. Barkóczy 1765-ben – talán a tervbe vett költözés miatt is – rendeztette a levéltárat. Ekkor kötötték be a Főkáptalani Magánlevéltár számos iratát is a könyvtár egykori kódexeinek lapjaiba.

A Prímási Levéltár mai rendszerét Batthyány prímás rendeletére alakították ki, az ő kívánsága volt, hogy az egyházkormányzati levéltárat a helytartótanács levéltárának mintájára alakítsák ki. A levéltár rendszerének kidolgozója a prímás fiatal, tehetséges titkára, a 22 éves Fuchs Ferenc, a későbbi egri érsek volt. Az iratoknak általa kidolgozott tematikus kategóriákba történő rendezése tovább fejlődve egészen 1941-ig használatban volt a prímási irodában.

Rudnay Sándor hercegprímás 1820-ban az érseki székhelyet közel – 280 év elteltével – visszahelyezte Esztergomba. Megindult a különböző intézmények, így a levéltárak költöztetése is. Az iratokat ládákba helyezve Pozsonyból hajón hozták Esztergomba, ahol feltehetően az ideiglenes prímási palotában nyertek elhelyezést.

A kor színvonalán álló, napjainkban is elfogadható raktárt alakíttatott ki a nagy mecénás, Simor János bíboros, hercegprímás az 1882-ben átadott prímási palotában. A Prímási Levéltár egy része ma is itt található.

A Főkáptalani Levéltár a Bazilika sekrestyéje felett nyert elhelyezést. A hiteleshelyi levéltárat 1951-ben államosították, melyet az intézmény 1997-ben kapott vissza.