vállalta magára, aki igyekezett unokaöccse előmenetelének útját egyengetni.[13] Csanád még nem lehetett több váradi prépostnál, amikor Miklóst klerikusként a váradi egyházba fölvetette, s így Miklós a váradi káptalani iskolában kezdhette meg tanulmányait. A későbbiekben valószínűleg valamely külföldi egyetemen gyarapította tudását, hiszen VI. Kelemen pápa jogtudónak (iuris peritus) címzi[14], máskor pedig tudományokban való jártasságát dicséri.[15]
Amikor Csanád 1323-ban egri püspökké szenteltetett, magával vitte unokaöccsét is, akit először magisterré, majd javadalmas kanonokká, végül főesperessé nevezett ki[16].
Miklós ott volt nagybátyja mellett, amikor az I. Károly királyt kísérte szicíliai útján, hogy az uralkodó kisebbik fiának, Endrének a számára - aki Telegdi Csanád keresztfia volt -a nápolyi trónt biztosítsa. Valószínű, hogy e követség nagyban hozzájárult Miklós 1333. október 2-án történt váradi kanonoki kinevezéséhez.[17]
Vásáriról ezután 1339. január 17-ig semmit sem hallunk, amikor is XII. Benedek pápa Miklós fia Miklóst de Viasary ... bacalario in iure canonico az esztergomi főegyház prépostjává nevezte ki.[18] Majd 1343-ban ott találjuk őt Nápolyban Erzsébet anyakirályné kíséretében. Miklós kiválasztását Nagy Lajos király azzal indokolja, hogy sokféle erény díszítette, s országos ügyek végzésére helyes tanáccsal szolgálhatott.[19]
Annak érdekében, hogy Johannával együtt Andrást is Szicília királyává koronázzák, a nyitrai püspök vezetésével Nápolyból küldöttséget menesztettek VI. Kelemen pápához Avignonba, melynek Vásári Miklós is tagja volt.[20] A Szentszék engedett a kérésnek, igaz ugyan, hogy nem a magyar követség jogi bizonyítékainak, hanem annak a magas pénzösszegnek a hatására, amelyet az uralkodó és anyja tudtán kívül a pápai kamarásnak ígértek, ha a pápa Andrást Szicília királyává koronáztatja.[21] A pápa színe elé járuló magyar követek saját kéréseiket is igyekeztek Avignonban elintézni. Miklós esztergomi prépost is a kérelmezők között van. 1343. december 26-án Szathmáry Péter erdélyi kanonok részére kéri a székesfehérvári Szent Miklós plébániatemplomjavadalmát[22], majd 1344. február 17-én folyamodik a pápához, hogy anyjának, neki és néhány barátjának haláluk óráján teljes bűnbocsánatot adjon. Továbbá, hogy engedje meg neki és testvérének, a szilágyi

---

[13] Pór Antal: A négy Miklós. Századok 36. (1902) 604.

[14] Bossányi Árpád: Regesta supplicationum. A pápai kérvénykönyvek magyar vonatkozású okmányai. Avignoni korszak. I. Bp., 1916., 64., nr. 127.

[15] Tlieiner. i. m. L, 742., nr. 1115.

[16] Pór Antal: A négy Miklós. Századok 36. (1902) 605.

[17] Uo. 606.

[18] Dl 291.726, Theiner. i. m. L, 630., nr. 946.

[19] Fraknói Vilmos: Genealógiai kérdések. Turul 17. (1899) 137.

[20] Theiner. i. m. L,664., nr. 992.

[21] Annak ellenére, hogy a különböző elbeszélő források e kérdésben nem egységesek (44000 márka, 60000 uncia arany), a kortársak az összeg nagyságát egybehangzóan magasra becsülték. Rácz György: Az Anjou-ház és a Szentszék. (1301-1387). In: Magyarország és a Szentszék kapcsolatának 1000 éve. Szerk.: Zombori István. Bp., 1996. 69-70. Vö.: Mályusz Elemér: A magyar mediavisztika forráskérdései (Mediavisztika és oklevélkiadás). Levéltári Közlemények. 38. (1967) 10-12.

[22] Bossányi Árpád: i. m. I. 40., nr. 70.