felé[32] bekövetkezett halálával VI. Kelemen pápa 1350. január 11-én Vásári Miklós „választott kalocsai érseket" nevezte ki esztergomi érsekké.[33]
Problematikus annak a kérdésnek az eldöntése, hogy Vásári viselte-e esztergomi érsekként a kancellári címet. Pór Antal ezt egyértelműen állítja,[34] Sebestyén Béla szerint pedig 1352-56. között töltötte be ezt a tisztséget.[35] Velük szemben áll Szentpétery Imre, aki kimutatta Pór adatainak használhatatlanságát e kérdésben[36], továbbá Kumorovitz L. Bernát, aki az esztergomi érsekek kancellári címének elnyerését Vásári utódának, Készei Miklósnak tulajdonította.[37] így Engel Pál Archontológiája sem szerepelteti Vásárit a kancellárok között.[38] Tekintettel arra, hogy kutatásaink során nem sikerült olyan oklevélre bukkannunk, amelyben az érsek magát, vagy őt az uralkodó kancellárnak nevezné, ezért Pór és Sebestyén hivatkozásainak hiányában nem állíthatjuk, hogy Vásári Miklós birtokolta ezt a címet, így bizonytalanná válnak Pór azon életrajzi adatai, amelyek azokon a helyeken alapszanak, ahol a krónikák csupán „kancellárt" említenek, tehát az sem igazolható, hogy Vásári 1356-ban követként Padovaban járt volna.[39]
Valószínű, hogy 1353-ban Vásári zsinatot tartott, mivel ezen év május 8-án Esztergomban kelt oklevelében "in nostra synodali congregatione" hoz ítéletet egy perben.[40] 1354-ben pedig fegyveresei élén csatlakozik a király szerbiai hadjáratához.[41]
Az 1358. február 18-án megkötött zárai béke, amely Dalmácia visszaszerzését eredményezte, végül a magyar diplomáciai és katonai erőfeszítések sikerét hozta. Vásári Miklós azonban nem sokkal élte túl műve befejezését. Neve utoljára még abban az oklevélben szerepel, amelyben Nagy Lajos király 1358. május 5-én Carrara Ferencet, Padova urát védelméről biztosította.[42] Nagy Lajos 1358. szeptember 3-án kelt oklevélben[43] a megüresedett esztergomi érseki székre már Készei Miklós kalocsai érsek volt kiszemelve, akit VI. Ince pápa 1358. október 8-án ki is nevezett.[44]
Vásári halálával nem csupán egy nagyformátumú politikus távozott az Anjou-kori magyar diplomácia színpadáról, hanem egy olyan kifinomult ízlésű, művészeteket kedvelő főpap is, akinek kódexei, ,^z Anjou-udvar ízlésének irányára, műveltségének színvonalára, de főképpen igényére vetnek fényt."[45]

---

[32] Engel szerint (Archontológia I. 63.) az esztergomi érseki szék 1349. december 10. - 1350. január 31. közöttüresedésben volt.

[33] Theiner: i. m. L, 775., nr. 1178.

[34] Pór Antal: A négy Miklós. Századok 36. (1902) 722.

[35] Sebestyén Béla: Archontológia. Kézirat a Magyar Országos Levéltárban.

[36] Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. (A magyar történettudomány kézikönyve. II. 3. fűzet Szerk.: Hóman Bálint) Bp„ 1930. 165.

[37] Kumorovitz L. Bernát: Osztályok, címek, rangok és hatáskörök alakulása I. Lajos király kancelláriájában. In: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Székely György. Bp., 1984. 321-322.

[38] Engel Pál: Magyarország világi archontológiája. I. 90.

[39] Pór Antal: A négy Miklós. Századok 36. (1902) 727

[40] Id. Jelen kötet 66. számú oklevelét. Említi még: Carolus Péterfy: Sacra Concilia ecclesiae Romano - Catholicae in Regno Hungariae celebrata. I-II. Posonii, 1741. 176-177.

[41] Pór Antal: A négy Miklós. Századok 36. (1902) 718.

[42] Fejér IX / 2. 666-668., nr. 328. rosszabb szöveggel: Muratorius: i. m. XII. 953-954.

[43] Fejér IX / 2. 684.

[44] Enbel, Conrad: Hierarchia Catholica medii aevi I. Monasterii-Regensburg, 1898., 489.

[45] Gerevicli Lászlóné: Vásári Miklós két kódexe. Művészettörténeti értesítő 6. (1957)., 2-3. szám, 133-137.