Hogy tehát biztosan haladhassunk és a roppant tárgyhalmaz dacára is tömör egész művet nyújthassunk, mindjárt elején meg kell határozni, mily források használandók fel, miáltal a határok, melyeken túl e mű ne terjedjen, önkényt ki lesznek jelelve."[1]
E meggondolásból csupán a Főegyházmegye tulajdonában lévő okleveles anyag publikálására szorítkozhattunk. Nem vállalkozhattunk az Esztergomi Érsekség egykori területén lévő, és a trianoni békeszerződéssel Magyarország határain túlra került nagy levéltárak, a Pozsonyi Káptalan és a Garamszentbenedeki Bencés Konvent forrásainak publikálására, csakúgy, mint a hazai vagy a külföldi levéltárakban fellelhető hatalmas anyag feldolgozására. Ezért a Monumenta Ecclesiae Strigoniensis újraindításakor a Prímási Levéltár, illetve az Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan magán- és országos levéltárában őrzött összes középkori oklevél kiadását tűztük ki célul.
A források feldolgozására kutatócsoportot hoztunk létre, amelynek tagjai között elosztottuk az érsekek egyházkormányzati időszakait, illetve kijelöltük az egyes részfeladatokat. A munka első szakaszában az oklevelek kronologikus rendjét állítottuk össze, majd a szövegek fényképei alapján készítettük el az átiratokat, végül mindet összevetettük az eredetikkel.
A kötet szerkezeténél Knauz rendszerét vettük alapul, ám igyekeztünk azt a modern szövegkiadás követelményeinek megfelelően kiegészíteni, így a külső leírásoknál az oklevél anyagán túl megadtuk méretét, állapotát, díszes kezdőbetűjét, ha volt, hátlapi feljegyzéseit és a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Fényképgyűjteményében (DF) meglévő fotójának jelzetét. Itt tüntettük fel, hogy található-e az oklevélen pecsét is, melynek részletes leírását fotóval együtt a kötet végén közöljük.
A mellékletben megtalálhatjuk a kötetben szereplő összes értékelhető állapotú pecsét leírását és fotóját azon oklevél számával, amely szám alatt a kötetben előfordul illetve eredeti jelzetével együtt. A fotót igyekeztünk a kötetben előforduló legjobb állapotú pecsétről készíteni.
Hálánkat fejezzük ki mindenek előtt Dr. Paskai László bíboros, prímás, esztergombudapesti érsek úrnak, aki a Főegyházmegye költségvetéséből a kötet megjelentetésének teljes összegét fedezte, továbbá a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Levéltári Osztályának és a Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Kollégiumának, akiknek támogatása nélkül nem tudtuk volna kutatócsoportunkat létrehozni és a jelen művet kiadni.
Bízunk abban, hogy e kötet a medievisztikai kutatások hasznára válik, s a folytatás, amelynek munkálatai már folynak, az Anjou-kort lezárva néhány éven belül megjelenhet.

---

[1] Prímási lvt., Esztergom, Simor Cat. 44. Knauz Ferdinánd 1868. április 10-én írott tervezete.